Nagy sikerrel fut a(z) HBO-n a saját gyártású sorozata, a Terápia.
Az ismertetőjében ezt olvassuk:
"A magyar HBO sorozata a pszichoterápia zárt ajtók mögötti világát mutatja be. Öt páciens legmélyebb problémáit ismerhetjük meg, ám hamar kiderül, hogy a pszichológus is segítségre szorul. És ezzel beigazolódik: mindenki rejteget valamit." (http://www.hbo.hu/series/terapia)
Az első öt rész ingyen is megnézhető a neten, de úgy hallottam, hogy a továbbikat is eltudja érni, aki ügyes.
A negyven részes sorozat túl van a félidőn.
Szenzációs, elgondolkodtató, tanulságos –röviden így foglalnám össze az eddig látottakat.
No, de nem csak erről szól ez a bejegyzés…
"A történet középpontjában az ötvenes sármos pszichológus, Dargay András (Mácsai Pál) áll. Hétfőn régi páciense, a „problémásan szexi” Laura (Marozsán Erika) érkezik a rendelőjébe. Kedden egy igazi nagymenő üzletember, Máté (Nagy Ervin) ül a kanapén, aki emberi sorsokat súlyosan befolyásoló döntése következményeit viseli. Szerdán a 16 éves tornászlány, Zsófi (Sztarenki Dóra) jön terápiára: mindkét karja gipszben, kerékpáros baleset érte, és a biztosító pszichológusi szakvéleményt kér, hogy nem volt-e öngyilkossági szándék a háttérben. Csütörtökön egy pár, Petra és Tamás (Szamosi Zsófia, Nagy Zsolt) keresi a választ a kérdéseire András kanapéján. A munkájában sikeres nő ugyanis hezitál, hogy megtartsa-e a babát, melyre korábban annyira vágyott. Pénteken András keresi fel tíz éve nem látott mentorát, Ágnest (Csákányi Eszter), és hamar kiderül, hogy a látszólag sikeres és boldog kétgyerekes családapát belső bizonytalanságok gyötrik, és a házassága (Für Anikó) is válságba jutott. Ennek a nyolc embernek a drámája bontakozik ki a Terápiában." (http://www.hbo.hu/series/terapia)
Nem szeretnék a részletekbe mélyebben belemenni és nem is kívánom kétségbe vonni a pszichoterápia létjogosultságát.
Elgondolkodtató tanulságként csapódott le bennem, hogy az igazi konfliktusok a filmben –és gondolom a valóságban is–, akkor jönnek a felszínre, amikor a pszichológus minősíti a páciensét, vagy inkább annak viselkedését, illetve azzal, amikor tanácsot ad.
Hogy jön ez ide? Gyakorló coachként gyakran szembesülök magam is azzal, hogy az emberek elvárják, mi több, kérik a tanácsomat.
Én sohasem adok tanácsot. Egy coachnak nem feladata a tanácsadás, sőt ha igazán jól "műveli" a hivatását, akkor még véletlenül sem tesz tesz ilyent. Továbbá nem formálhatunk véleményt, nem minősíthetünk.
Akkor mit tehetünk?
Egy nagyon komoly eszköz van a kezünkben: a kérdezés.
Kérdezés a problémák feltárásában, kérdezés az útkereséshez és kérdezés akkor is, amikor az ügyfelünk elköteleződött egy általa "megtalált" jó megoldás mellett és elindul az úton, a tettek útján. Előregondolkodva, felelősséget vállalva magáért és a tetteiért.
Igen, tudom, mások a pszichológus és mások a coach kompetenciái és eszköztárai.
Meglátásom, és tapasztalataim szerint –az estetek túlnyomó többségében– egy mentálisan egészséges mai ember elvezethető a coaching segítségével az általa áhított megoldáshoz.
Pszichoterápia, coaching, ide vagy oda, néhány kérdéssel zárom ezt a kis bejegyzést:
Ön szeretne fejlődni? Szeretne a gyorsan változó világunkban helytállni, örömmel élni benne? Elakadások, problémák esetén szeretne hathatós megoldást? Hajlandó ezt nem csak "fejben lejátszani", hanem tenni is érte?
Egy egy fejlesztő folyamat, vagy problémamegoldás megér Önnek néhány tízezer forintot? Főleg ha garanciát is vállalok?!
Nagyon könnyű a mérlegelés: mennyibe fog kerülni, ha utólag lesz okos, mit ér meg, ha előre? Ilyen egyszerű!
Talán nem tőlem hallja először: gyakran a kérdésben van a válasz, a probléma magában hordozza a megoldást.
Keressük meg együtt!
Nos, eljön coachingra hozzám?
Mikorra egyeztessünk időpontot? kora reggel, délelőtt, délután, vagy inkább este lenne alkalmas?
Szeretettel várom a jelentkezését!
Szőke Tamás
coach
