Levélírónk kérte, hogy a nevét ne hozzuk nyilvánosságra, ezt tiszteletben tartjuk, de írását -engedelmével- most közkincsé tesszük
Mindenkinek van egy "borotvája".
Idővel kiderül mennyire "penge", de ez mindenkinek más időben bontakozik ki a fejében.
Az életben bekövetkezett események, boldogságok, nehézségek, környezetünkben élő emberek, új arcok mind csorbítják a pengét. De, hogy tényleges megtörténik-e a csorbulás, vagy csak a fejünkbe létezik, ez az igazán nagy kérdés szerintem.
Bevallom, hogy már jó pár éve felmerült bennem is, hogy "Ő" (mármint a férjem) a nekem való "borotva"? Nem tudom. Volt, hogy életünk folyamán miatt tettem fel ezt a kérdést, de az is előfordult, hogy egy másik "borotvát" látva gondolkodtam el ezen.
Vegyek egy másik "borotvát"? Nem biztos, hogy ez a jó megoldás, mert mi van ha, nem is Ő csorbult ki, hanem én?
Próbavásárlás? Új "borotva" tesztelése? Az első használat csak is a meglévő rovására menne, mert az újdonság ereje tovább koptatná azt a "borotvámat", idővel meg talán kiderül, hogy mennyire is jó a régi bevált, ha már nem is annyira penge – könnyen sikló.
Az egyik legjobb barátom egész máshogy látja a "borotva" kérdését. Nem elég jó a régi? Vesz egy újat és használja addig még tökéletes, még működik, talán ad még neki egy-két esélyt, de idővel csak ott van az új csilli-villi darab. Jó ez? Nem tudom. Neki jó? Igen.
Egyetértek azzal, hogy van az a "borotva", amit a lehető leggyorsabban le kell cserélni, mert különben a másik félben tesz maradandó károsodást.
(X.Y.)
