Betöltetlen tanári állás?
Van egy ajánlatom, nem csak pedagógusoknak!
Tudom, nem túl vonzó manapság a pedagógusi pálya, de most nem is abba a közismert munkalehetőségbe invitálom…
Gondolt már Ön arra, hogy néha mennyire jól jönne saját maga mellé egy tanító?
Egy olyan valaki, aki megérti és elfogadja Önt, mi több: ismeri és szereti Önt!
Van egy jó hírem: megvan a tanítója, a tanára!
Tanuljon saját magától!
A tanulási folyamatot pedig úgy hívják, hogy reflektív tanulás.
("Reflektív" = "Visszaható")
Miről van szó?
Történik Önnel valami, amiből úgy érzi, hogy nem a legjobban jött ki. Ugye nap mint nap előfordul az ilyen, ez is az életünk része.
Ezt követően "előkeresi" azt a képességét, amelynek a segítségével képes visszatekinteni a a helyzettel kapcsolatos-, illetve a régebbi tapasztalataira. Ezeket ítélkezés mentesen elemzi, sőt igyekszik megérteni.
Ha idáig eljutott, akkor jön a tanulás része: Arra fókuszál, hogy amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerül, mit fog másképpen csinálni.
Mondok egy egyszerű példát:
A napokban valaki egy beszélgetésre hívott. Kedvelem az illetőt, szívesen ülök le vele.
Időpontot is javasolt és én gondolkodás nélkül elfogadtam, hogy aztán a telefonbeszélgetés után verhessem a fejem a falba. Emlékeztem ugyan, hogy az a reggelem szabad, de (utólag) a naptáramba pillantva láttam, hogy délutánra egy határidős feladatom van, amihez bizony kellett volna ez az idő is. Lemondani már nem akartam a találkozót, elég furcsán jött volna ki, viszont a délutáni dolgomat sem tudtam későbbre tetetni.
Leültem és kérdéseket tettem fel magamnak, ilyeneket: Kellet ez nekem? Alapvetően hol hibáztam? Mi a megoldás?
De a legfontosabb kérdésem azt volt: A jövőben hogyan kerülhetem el, hogy ilyen helyzetbe kerüljek?
Minden kérdésre találtam választ és remélem, hogy megtanultam, legközelebb először a naptáramat nézem meg és csak utána adok válasz egy hasonló kérésre.
A fenti példa nagyon egyszerű, mindössze két szereplős és a tétje sem volt olyan borzasztóan nagy. Viszont tanár lettem magam mellett, visszaható módon tanultam.
Tudjuk, időről időre megdőlnek úgynevezett népi bölcsességek.
Ismeri azt amelyik így szól: "Az okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján, a hülye semmiből."?!
Nos, remélem együtt gondoljuk úgy, hogy bizony ahhoz is okosnak kell lennünk, hogy a saját kárunkból tanuljunk.
Ennek pedig megkerülhetetlen része a kialakult helyzet elemzése magunknak feltett és megválaszolt kérdésekkel. Következtetések levonása és az elhatározás, hogy a jövőben mire figyelek majd jobban.
Szóval elmegy főállású tanárnak maga mellé, vagy sem?!
Én a coaching eszközeivel tudom segíteni!
Barátsággal:
Szőke Tamás
coach
