Áldozatnak lenni igenis jó!* No, de miért is?
– Nagyszerűen el lehet bújni mögé, és a szőnyeg alá söpörni feldolgozatlan, sőt nehezen megélhető élethelyzeteket és szokásokat.
– Áldozatként tekintve önmagamra önigazoló elméleteket gyárthatok a részemre, és persze a körülöttem élők számára is.
– Áldozatként joggal számíthatok az emberek szánalmára, sajnálkozó megjegyzéseire.
– Áldozatként szemrebbenés nélkül bevállalhatom: mások minősítését, kritizálását, sőt segíthetek nekik a vérprofi áldozattá válásban.
– Áldozatként nem kell optimistának lennem, elég csak a pesszimizmusra koncentrálnom, és lehetőleg mindenben a negatívumot keresni és csendben örülni, amikor meg is találom, hiszen ez is engem igazolt!
Hasonló, a hasonlót keresi: Áldozatként ülhetek naphosszat a tévé-, s az internet előtt, mert nekem ne mondja senki, hogy nincs tele sorstársaimmal; a többi áldozattal! Gondolatban azonosulok a sorsukkal, vállamra veszem az ő fájdalmukat is és így leszek áldozat a négyzeten.
A legeslegjobb viszont az, hogy áldozatként fel vagyok mentve a gondolkodás alól, hiszen úgysem én irányítom a sorsom, tudjátok; én csak egy áldozat vagyok!
Az áldozattá válás (egyik) tuti tippje: Mindaddig, amíg nem vagyok képes meglátni a bennem-, és a körülöttem lévő világban azokat az értékeket, amelyekért hálás lehetek, addig valami más fogja kibélelni a lelkem. Például békétlenség, aggodalom, irigység, önsajnálat és félelmek. –és ez már az áldozattá válás melegágya..
Hogy aztán álmatlan éjszakáim legyenek, a kialvatlanság miatt ingerült és zsöltölödős legyek otthon és a munkahelyen. Ebben az állapotban még könnyebben rám találnak a problémák, az emberek lassan elfordulnak tőlem, sőt akár meg is betegíthet mindez és… Folytassam? Ugyan minek? Akinek van füle a hallásra és feje a gondolkodásra, annak talán ennyi is elég.
Magára ismert volna? Érdekli az első lépés az áldozat szerepből való kilépésre? Kattintson >>>
*Természetesen nem a bűncselekmények áldozataira gondolok!
