Több dolog eszembe jutott arról, amit a coachingról mondott az első találkozásunkkor. Igen, egyre jobban érzem, hogy milyen fontos a proak- tivitás és alig várom, hogy a tettek mezejére is léphessek. Hajlamos vagyok megragadni az elméleti síkon, de hiszem, ha eljön az ideje, menni fog. Részese szeretnék lenni ennek a folyamatnak és bízom a coachingban és a coachomban.
(J. A. vállalkozó)
Felkészültnek találom Önt! Hogy tudja érti, amiről beszél.. Nem légből kapott teóriák alapján, amelyek mögött nincs tapasztalat.
Komolyan vett engem és a problé- mámat. Végig aktívan figyelt. Nagyon megérezni, ha valakire nem igazán figyel a másik. A megoldandó fela- datra összpontosított, nem kalando- zott el, s engem sem hagyott elka- landozni. És egy pillanatra sem merült fel, hogy ezt csak a pénz miatt csinálná.
Jól- és tudatosan kérdezett. Érezni, hogy a kérdések azt szolgálják, hogy előrevigyék a másikat a megoldás felé, rátereljék a célokhoz vezető útra.
Ami nekem nagyon fontos, de szerintem minden érző lénynek, hogy elhittem Önnek, hogy segíteni akar. Így megnyílhattam, vállalhattam a legmélyebb érzéseim, úgy, hogy fel sem merült bennem, hogy ezzel visszaélne.
(egy középvezető Bajáról)
A szociális szférában dolgozok felső vezetőként. A rám bízottak is hasznát veszik a problémamegoldásom fejlődésének. Mindezt a coachingnak köszönhetem, illetve annak, hogy nem csak fejben játszottam le a problémák lehetséges megoldását, hanem végre tettem is azért, hogy megoldódjanak. (Kérem ne írja ki a nevemet, sem a városom nevét.)
Egy kis vállalkozást irányítok. Magánéletbeli- és szakmai problémák hátráltatták a vállalkozásom ered- ményességét. Hittem is, meg nem is a coaching erejében, de azért meg- próbáltam. A második találkozóra már úgy mentem, hogy mind a magán- életemben, mind a vállalkozásomban elindult egy kedvező folyamat, ami leginkább azért jó, mert a hangulatom is jobbá vált ezáltal.
(Heibl István -Budapest)
